Az 1938-as müncheni egyezmény 80. évfordulója

2018.09.29 10:36

 

Az 1938-as müncheni egyezmény és a Felvidék Magyarországhoz való visszacsatolása, annak idei 80. évfordulója nem sok reakciót váltott ki a magyar nyelvű közéletben és sajtóban. És ez nem véletlen.

1945 után a visszacsatolás és az azt követő 7-8 ,,magyar év” nemhogy bekerült volna a (cseh)szlovákiai magyarok emlékezetébe, hanem ellenkezőleg:  az 1938 őszi eseményeket módszeresen igyekeztek kiradírozni a köztudatból. Hogy ez sikeresebb legyen, egészen más témákat, úgymint a partizán múltat és a szovjetek általi felszabadulás mítoszát vitték be a köztudatba.

Nézzünk egy konkrét példát, milyen eredményt hozott a partizán múlt és a szovjet felszabadulás éltetése olyan településeken, mint Dunaszerdahelyen – és sok más magyarok lakta településeken.

                               

Dunaszerdahelyen csak egyetlen partizánemlékmű emeltetett: a „Partizáncsport”. Ezt a kb. 2 méter magas műgránit talapzaton álló kisméretű (kb. 30-40 centiméteres) szoborcsoportot már eredetileg is egy meglehetősen eldugott helyen, az autóbuszvállalat (ČSAD) udvarán állították fel. Nemcsak az elhelyezése, de a kinézete is visszafogottra sikerült; az emlékművet a korabeli szlovák nyelvű forrásokban ,,skromný pomníček”-nek, azaz „szerény kis emlékműnek” nevezték. Rajta csak szlovák nyelvű felirat található: ,,Na pamiatku slovenského národného povstania 1944–1945”. Nem tudni, ki, mikor és milyen körülmények között helyezte el a „Partizáncsportot”. Mindenesetre 1972-ben a Csallóköz folyóiratban már mint „sok évvel ezelőtt elhelyezett emlékműről” írtak róla. A talapzaton álló szoborcsoport ma is létezik, de az égvilágon senki nem emlékezik vagy ünnepli itt a szlovák nemzeti felkelést.

Nem csoda: Dunaszerdahelyen  a háború utáni közemlékezetet nem a soha nem létezett partizán múlt határozta meg, hanem vagy az 1938 utáni magyar idők, amit titokban sokan sajnáltak, vagy a városi zsidóság tragédiája, aminek sokan a haszonélvezői voltak, és amit jobb lett volna gyorsan elfelejteni.