Városi Művelődési Központ : 40 év

2017.10.06 17:10

Vajda Barnabás: Negyven éves a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ épülete

Részlet egy készülő várostörténetből: 1. rész

 

A kultúrát és a szórakozást szolgáló Városi Művelődési Központot (VMK) hivatalosan 1977. november 4-én adták át rendeltetésnek.

 

A városban korábban is volt egy kultúrház, mégpedig a Kukučín utca városközpont felé eső végén; ezen a helyen állt korábban a mozi, majd a hatvanas években ez volt az Üzemi Klub (jelenleg Raiffeisen Bank).

 

Egy ,,új dunaszerdahelyi kultúrház építéséről” a helyi sajtó már 1964-ben cikkezett, és az új kultúházra már 1968-ban megvolt nemcsak a határozott igény, hanem a konkrét terv is: ,,A jövő évre [1969-re] minden elő van készítve az új városi kultúrház építésének a megkezdésére, ahol 450 személyt befogadó színházterem lesz szélesvásznú filmmel, további terem 450 személy befodadására, városi könyvtár, klubhelyiségek.”

 

A kommunista rendszer fejlettségének felmutatása végett a Városi Nemzeti Bizottságnak (VNB) rettenetesen nagy szüksége volt az új kultúrházra. Rehák László VNB-titkár azt mondta 1969 végén, hogy a VMK építését ,,már 1969 elején meg kellett volna kezdeni, 22 millióért, a terv Nyitrán készült…” És bár Rehák jól tudta, hogy azidáig egyetlen kapavágás sem történt, ennek ellenére képes volt azt mondani, hogy ,,az átadást 1972-re tervezik”. A dunaszerdahelyi VNB elnökeként Gyurcsik József 1971 közepén a városi Tanácsban ugyanerről így dohogott: ,,Meglepődtem azon, amit a Járási Nemzeti Bizottság-beli elvtársak mondanak. A járási pártbizottság Elnökségében foglalkoztunk az új közösségi ház építésének a problémájával. Megállapítottuk, hogy a városnak valóban szüksége van rá, és hogy az 1972-es évben megkezdődik az építés. Most viszont azt állapítjuk meg, hogy nemcsakhogy nincs elég pénzeszközünk, de befektető és kivitelező sincs.”

 

A dunaszerdahelyi VMK építése végül 1973-ban kezdődhetett meg. Főtevezője a pozsonyi építész, ing. arch. Jozef Slíž volt, az alapkövet pedig 1973. augusztus 13-án helyezte el Félix Masár egy rettenetes ideológiai hablaty kíséretében, amit a ,,szocialista kultúra jelentőségéről” mondott. Az épület 1977-re készült el: 1977. november 4-én, a szovjet Nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulójára időzítve adták át rendeltetésének. A dicső évfordulóra való időzítés nemcsak a teátralitást szolgálta, hanem azt is feledtette, hogy az építők jócskán túlköltekeztek: az eredetileg előirányzott 25 millió Kčs helyett elérték a 45 millió Kčs-t!

 

A VMK nem egyszerűen egy új épület lett a városban. A nagy jelentőségét minden alkalommal nyilvánvalóvá tették az illetékesek, amikor az új kultúrházat ,,közösségi háznak”, ,,társadalmi háznak” vagy ,,városi kultúrpalotának” nevezték, sőt egy 1981-es, a Dunaszerdahelyi járásról szóló kiadvány a ,,kultúra modern templomai” közé sorolta az épületet, jelezve, hogy a kommunista teatralitás nem állt messze az ál-vallásosságtól. Az épület makkettjét Gyurcsik József ünnepélyes keretek között átadta a Járási Nemzeti Bizottság elnökének, Miklós Istvánnak.

 

Amellett, hogy az épület szemmel láthatóvá tette az adott társadalmi rendszer fejlettségét, az új VMK-nak számos praktikus előnye is volt. Megépültével nemcsak a járási könyvtár új és tágas otthonává vált (Gyurcsík József felesége a könyvtárban dolgozott, és az elnök tudta, milyen áldatlan körülmények között dolgoznak a könyvtárosok), hanem egy mozi és számos kultúrcsoport otthonává is vált, köztük pl. a város nagy tavaszi népművészti fesztiválja, a Duna Menti Tavaszt is itt lelt otthonra. Ráadásul a VMK értékes, magasabb hozzáadott értékű munkahelyeket teremtett. A helyiek tudták, hogy amíg más hasonló városi könyvtárakban 50 fő dolgozott, Szerdahelyen kezdetben csak 30-an voltak, és a dolgozóik száma 1988-ban érte el a 40 fő állandó munkatársat, plusz 14 külsőst.

 

A VMK építésének költségei úgy érték el a fantasztikus 44 milliót, hogy egyes tervek meg sem valósultak. Molnár József igazgató szavai szerint a VMK pincéjében kétsávos, automata irányítással ellátott tekepályát terveztek, sőt az eredeti tervekben benne volt egy biliárdterem és játékszalon is.  Mindezek ellenére 1985-ban az a vád érte a VMK-t, hogy nincs kihasználva. Egyfelől az idő haladta túl a VMK-ban zajló kultúrmunkát (amikor pl. a mozi a szabadtérre költözött), másfelől nem volt egyszerű ellenállni a kor ideológiai vitáinak, amennyiben a műsorpolitikába nemcsak a Slovkoncert beszélt bele (aki a külföldi előadásokat közvetítette), hanem a Járási Nemzeti Bizottság kultúrügyi osztálya is.

 

 

Vajda Barnabás: Negyven éves a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ épülete

Részlet egy készülő várostörténetből: 2. rész

 

A a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ (VMK) a klasszikus példája annak, hogyan lett valami, amit eredetileg az egész járásnak szántak, gyorsan a városé. Hogy is érvelt a ravasz Gyurcsik József a VMK átadása napján? ,,A VMK […] a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján nemcsak a város, de az egész járás lakossága érdekében épült.” A a Városi Nemzeti Bizottság (VNB) elnökének szavait hamar homály fedte, és az épületet pár év múlva mindenki városi (!) művelődési háznak nevezte.

 

A VMK első igazgatója 1976. április 1-jétől Molnár József lett. Az intézményt négy részlegre osztották. A járási könyvtárnak Pálinkás Károly volt az igazgatója. A 315 férőhelyes mozit, ,,amelynek ma nincsen párja Szlovákiában”, Tóbl György irányította. A kulturális-népművészeti részleget Péntek István és Oros Gyula irányították. És végül külön részlegvezetője volt az épülethez csatlakozó Jednota étteremnek. Az épület igazi intézménykomplexum lett, benne a könyvtárral (mind a járási, mind a városi), a kb. 600 fős színházteremmel (amely alaphelyzetben 480 fő befogadására képes, és bővíthető volt több száz hellyel), a 14 m x 14 m méretű nagyszípaddal, a 250 fős moziteremmel, hét klubhelyiséggel (a VMK-ban működtek: bélyeggyűjtők, sakk-kör, énekkar, folklórcsoport stb.) és a csatlakozó Jednota vendéglővel.

 

A VMK máig a város kulcsfontosságú épülete, mivel a nagy színházterme a tágabb környék egyetlen nívósabb színházterme, egyben a legtöbb férőhellyel rendelkező zárt tér, ahol  nagyobb benti összejövetelt lehet rendezni. Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, azt bizonyítja az a gyanakvó kapkodás, amely az 1986. november 7-i tűzesetet kísérte. Aznap (az 1917-es oroszországi lenini puccs 69. évfordulóján) 14 óra 43 perckor tűz ütött ki az épületben, aminek következtében legégett a VMK színházterme. December elején az épületet újra megnyitották, és az 1987-es ,,NOSZF ünnepségek” már a VMK felújított színháztermében voltak, igazából azonban a színháztermet csak 1988-tól tudták teljes mértékben újra használni. A tűzesetet rendőrségi kihallgatások sora és a szándékos gyújtogatás gyanúja kísérte. Az első igazgatót 1987-ben (10 év után) leváltották, pontosabban a ,,VMK igazgatóját a VNB 1987. június végi Plénuma a saját kérésére visszahívta az igazgatói tisztségből”. 1987. július 1-től Jarábik Imre lett a VMK második igazgatója.

 

Építészetileg a VMK épülete a legigazibb szocreál monumentalitást képviseli még mai átépített formájában is. Mint egy hatalmas, masszív szocreál vár, a VMK máig úgy tornyosul az egész tér fölé. A fölé a tér fölé, amely Dunaszerdahely egyik legégibb és névadó településrészét, Szerdahelyet rejti a föld alatt.  Éppen azért, mert ez a tér a város legrégibb részét rejti, s mert máig Dunaszerdahely legközpontibb és legtágasabb tere, meglepő, hogy a térnek máig nincs rendes neve; mindenki úgy hívja: ,,a kultúrház előtti tér” vagy ,,a VMK előtti tér”. De ha volna is neve (a kataszteri térképekben a tér az Erzsébet tér része), a térről akkor is hiányzik valamilyen kultikus tárgy. A központi tér ugyanis nemcsak fizikai teret jelöl, hanem valamilyen szimbolikus teret, amely a közösségi tudat valamilyen fontos szeletét testesíti meg, teszi láthatóvá, állítja köponti helyre. Dunaszerdahelyen ilyen funkciója a Vámbéry térnek (1848-as emlékmű), a Szent István téri szent korona emlékműnek , valamint a városháza melletti 1956-os emlékműnek van.

 

Azt már az 1977-es építéskor is érzékelték, hogy szükséges volna a VMK elé valamilyen szimbolikus tárgy. És azért, hogy teljessé váljék az architektonikus kompozíció, a téren 1986. október 13-án megkezdődött a ,,három táncoló tündéres” vagy ,,három gráciás” szökőkút építése. Egyesek szerint a ,,kultúrház előtti téren” álló három tündér szépsége és szellemi üzenete mára elhervadt: az a ,,dús gabonás, bővizű Csallóköz”, amit ők ezen a központi helyen megtestesítenének, mára nem létezik. Ennek ellenére a VMK előtti térség tölti be mindmáig a központi tér szerepét Dunaszerdahelyen.